Izomfájdalom

Az izomfájdalom gyakori állapot, ám a kiváltó tényezőkkel kapcsolatban még számos szempontot kell feltárni. A leggyakoribb okok a következők:

• túlzott izomterhelés: ez az állapot gyakran megfigyelhető a sportolóknál, akik hajlamosak úgy edzeni, hogy ismétlődő jelleggel és változtatás nélkül, állandóan azonos erővel terhelik az izmaikat;
• azonos mozdulatok ismétlése, ami egyes foglalkozásokra jellemző;
• közvetlen vagy közvetett sérülés (aszerint, hogy ütésből ered-e);
• mozgásszegény életmód (mozgáshiány miatti izomsorvadás);
• helytelen testtartás;
• feszültség és stressz.

Ilyenkor a fájdalom általában behatárolt, azaz a test egy korlátozott területén, illetve egy vagy néhány izomnál lép fel.

Ha az izmot az elviselhetőnél nagyobb erőnek teszik ki, vagy ha a terhelés olyan időpontban történik, amikor az izom még nem áll „készen”, (nem melegedett be) izomhúzódás vagy izomszakadás következhet be. Húzódáskor nem sérülnek az izomrostok, szakadás esetén viszont azonnal megszakad a folytonosságuk. A károsodás mértéke az érintett rostok számától függ: csupán néhány rost esetén enyhe (elsőfokú sérülés), de sokkal több rostot is érinthet (másodfokú sérülés), különösen súlyos esetekben pedig  teljes szakadás (harmadfokú sérülés) lehet a következmény.

Ha egész testre kiterjedő, akkor általános izomfájdalomról van szó, és az okok mások is lehetnek:

• fertőző betegség; pl. influenza vagy hasonló vírusos betegségek;
• nem fertőző betegség (például sokízületi gyulladás, lupusz, fibromialgia);
• bizonyos általánosan használt gyógyszerek, például a sztatinok (amelyek csökkentik a vér koleszterinszintjét) és a kortikoszteroidok mellékhatásai;
• alkoholfogyasztás.